Gyorstalpaló laikusok számára a pedagógusok helyzetéről:

Képzeljünk el egy takarítónénit. A takarítónéninek x év takarítás után megmondják fentről, hogy holnaptól kezdve a kockás folyosón előbb csak a fehér, majd utána csak a fekete kockákat lehet felmosnia. Azonnal tudja, hogy ez így nem fog menni, de félti a kis állását, ezért megpróbálja.
Elvégzi a munkát a folyosó végéig a fehér kockákon, majd visszafelé menet elkezdi mosni a fekete kockákat is.
A néni mire visszaér a folyosó elejére, kétszer tette meg az utat, kétszer annyi ideig dolgozott vele, Amikor ellenőrzik a munkáját csak azt látják, hogy a folyosó folyamatosan össze van járkálva. Amikor tovább ellenőrzik, azt látják, hogy a néni járkálta össze. Nem hogy nem dolgozott, még össze is piszkolta!
Előveszik érte és nagyon leszidják. Próbálja elmondani az igazát szóban, írásban, egyszer-kétszer, de senki sem hallgatja meg, senki sem válaszol.
Egy idő után a nénit már nem érdekli, hogy nem használhatja többé a régi mosószereit, nem érdekli, hogy elveszik a felmosórongyot és drótból készült valamit adnak helyette, mert az tartósabb. Nem érdekli, hogy azt mondják az épületben dolgozóknak, hogy a néni ki lett tömve pénzzel és míg ők güriznek, addig az évről évre elmaradt béremelésüket neki adják oda. Nem érdekli az sem, hogy saját magának veszi a vödröt, hogy dolgozhasson. De amikor elzárják a vizet, akkor morogni kezd az orra alatt. Majd kétségbeesetten kiabálni.
Ekkor a néniről kiderítik, hogy tömeggyilkos volt az apja. Kiderül, hogy világuralomra törő zsarnokok bérence. Kiderül, hogy bukott országrablók bábja. Kiderül, hogy hisztérika.
Ez a néni, ez a néni... Micsoda egy néni ez!